Sziasztok!

Fél perce jártam itt, megnéztem a blogfrissítéseket, aztán elmentem megnézni a leveleim. De erőt vettem magamon, és itt vagyok. Jöhet a bejegyzés. (vagy mégsem, teregetés...)

Nos, hol is kezdjem? Aktualitás, még mindig vizsgaidőszak, ráadásul van még öt vizsgám. Sajnos eddig rosszabb vagyok, mint az előző félévben, de tanulásra egyszerűen nem tudom magam rávenni. Főleg, ha nem is érdekel az anyag, és egyáltalán, semmi sem. Nem se erőm, se kedvem küzdeni, utána kapni a dolgoknak, próbálni megfogni, hogy ne szálljanak el. Egy ideje már így vagyok, de majd elmúlik. Lehet, hogy megnézem, a bioritmusom mostanra mit mutat, ha ezt a mélyrepülést, akkor lehet, elkezdek hinni benne. :)

Nem is írok, de az a legkevesebb. Nem is hiányzik. A blogok hetek, sőt hónapok óta szünetelnek, ahogy a történetek is. Azt is meguntam, hogy könyörögjem a visszajelzésekért. Feleslegesen nem erőlködöm, ha az olvasókat sem érdekli a folytatás. Katarinát sajnálom, mert ő szorgosan írta mindig a véleményét. Ezúton üzenem, hogy amint vége a vizsgaidőszaknak, összekapom magam, és folytatom Angie történetét! Ahhoz jelenleg Te vagy az egyetlen motivációm.

Nos, az eredeti verzióhoz képest, amit sokszor végiggondoltam, ez így elég karcsú, de a lényeg talán benne van. Pedig igazán sok történet kavarog bennem, de szerintem ezt már írtam. Itt a Forma1-es és a boszik. Ezen kívül van egy akció-krimi-szerű, egy szerelmes, és pár real life, amiknek pontos besorolása nincs, mert a főszereplő hétköznapjairól szól.

Megnéztem pár filmet, kezdve az Oscar-díjas Fekete hattyúval, amiről végre tudom, hogy miért thriller. Egy ideig utána félve néztem tükörbe, de tényleg fantasztikus lett. Utána rápihentem a Csingilinggel, az aranyos egy mese, majd vége láttam a Suttogót. Azt nagyon régóta vadásztam. Kár, hogy a vége olyan szomorú.

Nem sajnáltatom magam, de hisztizni néha jól esik, és itt kiírhatom magamból. Akit nem érdekel, az nem olvassa el. Egyétek tele magatokat még eperrel, aztán jöhet a cseresznye.

xoxo

A.J.