Ismeritek a Farmerama játékot? Online játék, van saját farmod, ahol tudsz növényeket termeszteni, állatokat tenyészteni. Ezeket eladni, stb. ... Nos, tegnap Anyu rákattintott a linkjére, kíváncsi volt a drágám. s most éljük nagyon a játék lehetőségeit.
Kérdés: mire is jó ez? Időt pazarolni biztos, hiszen egész nap előtte tudsz ülni, a való életbeli dolgaidat elhanyagolva. Példa: nem tudom, hallottátok-e a hírt, hogy Japánban, vagy talán Kínában, nem is tudom. Lényeg, hogy a pár online játszott, saját életet rendezett be, gyermekük is "született", aki nap hosszat babusgattak, miközben valódi gyermekük éhen halt, mert nem törődtek vele.
Talán ez az egyetlen probléma az ilyen online játékokkal. Az időről tökéletesen el lehet felejtkezni, ha játszol, illetve túl komolyan venni. Modernizáció? Vagy csak túlkapás? Mindenesetre nem bírom az ilyen játékokat, aranyos, persze, jó buli... De ha ugyanígy fejlődünk tovább, ötven év múlva csak az internetnek, a technikának fogunk élni, mindent azon végzünk. Miért akarunk gép-emberekké válni? (hmm, milyen jó scifi lehetne belőle... talán megírom, hátha jó lesz elrettentő példának. Az ötletet lenyúlni tilos! :D )

És most nézzünk valami vidámabb, értelmesebb témát: Tegnap este volt a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivál döntője. Az Elődöntőket nem néztem, a döntőt is csak a fent említett játéknak köszönhetően... Anyu elragadtatta magát. :D Én meg mondom, akkor miért ne nézhetném, legalább informálódok kicsit, néha amúgy az az érzésem, hogy le vagyok maradva. :D
Összességében tetszett, a számok jók voltak, és a spanyol bemutatkozó is remekül improvizált, mert nem zavartatta magát a színpadra felrohanó néző miatt, akit sokan a produkció részének gondoltak. Nekem valahogy rögtön feltűnt... Na, mind1.
Szóval a számok lementek, én meg örültem, hogy végre valami "valóságshow", amit nem húznak... aha. Hát, a nyertest nem vártam meg, ugyanis elegem lett a pont-bejelentés hosszúságáról. Kb a felénél kapcsoltam ki, mikor először (vagy talán az volt az egyetlen?) szüneteltették, hogy interjút készíthessenek Lénával, az akkor élen álló német lánnyal.
Mint ma reggel kiderült, nem csak akkor állt élen, de végig, tehát megnyerte a versenyt. Azt kell mondjam, megérdemelte. Fiatal (18 éves), tehetséges, és jó a dala is. Persze, a többi szám is jó volt, többet tudok mondani, ami tetszett, mint amelyik nem. Talán a görögöket egy fokkal szívesebben láttam volna a dobogón. ("Opá", anyám! XD)
A nyertesnek gratulálva itt van Lena dala:

Azt hiszem, nem mindennapi látvány lehetett, ahogy a Forma1-es kocsi a tengerparti homokban száguldozik 180 km/h-val. Szívesen megnéztem volna élőben. Biztos kárpótlásul készítették ezt a videót:



Aki nem tudná, miről van szó: a Toro Rosso, a Red Bullhoz hasonlóan parádézni kezdett, hogy azokban az országokban is megismerhessék a kocsit, stb. az emberek, ahol nincs futam. Első állomásuk a Dominikai Köztársaságba vezetett, Santo Domingoba. Irigy vagyok. Komolyan! :D Legközelebb engem is vihetnének! :P

Sziasztok! Iwiwen kaptam egy levelet, amiben a Foci VB hivatalos dalának videójához volt egy link. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én első hallgatás után beleszerettem! :D Annyira megfogott, hogy lefordítottam. (na persze, ebben az is szerepet játszott, hogy nem találtam magyar fordítást) Úgyhogy most megosztom veletek, az angol és magyar szöveget is! Utóbbit kéretik nem ellopni, elvihetitek, csak szóljatok! Illetve nem vagyok profi angolból, nincs felsőfokú nyevvizsgám, így nem is teljesen jó. Ha valaki jobban/máshogy ért valamit, az ossza meg velem kommentben, és kijavítom, illetve megköszönöm a segítséget! :)

Waving flag - FIFA2010 World Cup offical song



(oh oh oh oh ohhh, oh oh oh oh ohh, oh oh oh oh ohhh 2x)

Give me /you/ freedom, give me /you/ fire
give me /you/ reasons, take me /you/ higher
see the Champions, take the field now
you define us, make us feel proud
in the streets our heads are lifting
as we lose our inhibition
celebration is around us
every nation, all around us.
Singing forever young!
singing song underneath that sun!
let's rejoice in the beautiful game
and together the end of the day
We all say:
||: when I get older, I will be stronger
they'll call me freedom
just like a waving flag!
And than it goes back
and than it goes back
and than it goes back
and than it goes back :||

again the all

(oh oh oh oh ohhh, oh oh oh oh ohh, oh oh oh oh ohhh 2x)

We all say:
||: when I get older, I will be stronger
they'll call me freedom
just like a waving flag!
And than it goes back
and than it goes back
and than it goes back
and than it goes back :||

(oh oh oh oh ohhh, oh oh oh oh ohh, oh oh oh oh ohhh) ... and every body will be singing it!
(oh oh oh oh ohhh, oh oh oh oh ohh, oh oh oh oh ohhh) ... and we all will be singing it!

Magyarul (saját fordítás):
Lobogó zászló

Adj szabadságot, adj tüzet
adj okot, emelj magasabbra.
Lásd a Bajnokokat, szállj most harcba!
Értelmezz minket (?), tégy büszkévé!
Az utcákon a fejünk emelkedik,
ahogy elvesztjük/elhagyjuk a gátlásunkat.
Az ünneplés körülöttünk van,
minden nemzet körülöttünk van.
Az éneklés örökké fiatal,
énekelj (dalt) e Nap alatt!
Leld örömet ebben a szép játékban!
És együtt, a nap végén
refrén: mindannyian mondjuk:
mikor idősebb leszek, erősebb leszek
szabadságnak fognak hívni
akár egy lobogó zászlót
||: és ez visszatér
és ez visszatér
és ez visszatér
és ez visszatér :||

Elölről az egészet
refrén még egyszer

és mindenki énekelni fogja! (ezt)
és mindannyian énekelni fogjuk!

P.S.: Hajrá Spanyolok! :D

Most néztem meg az Eclipse előzetesét... jónak ígérkezik. Pláne, hogy a zenétől kirázott a hideg. :D
Remélem, jobb lesz, mint az Újhold, mert az sajnos eléggé elszúrták. És akkor finoman fejeztem ki magam. :D Ebben lesz harc, amit azért nehéz elrontani, úgyhogy... :D Már csak alig egy hónap. :D Aztán a ballagási pénzből (már akinek maradt) megyünk, és megnézzük! :D :D

Egy
Kettő

Na, most ennyi, most megyek.

"Legyetek jók, ha tudtok!"

Az egyik magazinban találtam a kosokról egy kis leírást, ami sokkal jobban igaz, mint bármelyik másik, amit eddig olvastam. Szóval most megosztom veletek a tulajdonságokról szóló, részeket. :) A vastagbetűsek szerintem tényleg illenek rám. :P

"Kos: lázad, harcol és küzd. Lelkesedésük idealizmusukból fakad, abból a rendíthetetlen hitből, amit mások és önmaguk vonatkoztatásában táplálnak. Hisznek erejükben és akaratuk mindenhatóságában, ez legfőbb hajtó erejük az életben, de ebből adódnak legnagyobb csalódásaik is. [...] fejleszteni, egyengetni kell az egyéni elképzeléseit, gyakran szokatlan, másoktól nagyon különböző törekvéseit.
Lázadó természetes és szuverenitása gyakran a csoport szószólójává emeli, annak ellenére, hogy ez a csillagjegy, nem csoportérdekekben gondolkodik. Mindig az egyén és annak külön útjai, személyes lehetőségei érdeklik. Kimondottan szereti a harcot és a küzdelmet, és mindenkor képes szembehelyezkedni a környezetével. (?)
Ez a konfliktuskereső csillagjegy a világba és környezetébe friss cselekvőerőt és dinamizmust hoz, mindig gondoskodik az unalmat elűző feszültségről. (szerintem én inkább konfliktus kerülő vagyok :D)
A harmónia és az egyensúly megteremtésére képtelen, a középutat nem ismeri, szélsőségekben gondolkodik. [...] nem közösségi lény és nem jó csapatjátékos, rá különálló, másokat ösztönző, merész feladatokat kell bízni. A közösségi szellemet a tipikus kos nemcsak unalmasnak tartja, de a megalkuvás és a opportunizmus melegágyának is tekinti. (hát sztem én nem vagyok tipikus kos)
Ha egy kos elveszti spontaneitását és önbizalmát, elveszíti legfőbb energiaforrását is, amelyből életösztönét nyeri. A Mars bolygó energiája által működő kos csak a harcban, a próbatételben és az egyéni feladatok megvalósításában találja meg helyét a világban.
A csillagjegy nem önző, nem uralkodni és nem birtokolni akar, csak önmagát, saját céljait és idealista elképzelésit akarja megvalósítani.
Betegségei általában gyorsak, drasztikusak, de ugyanolyan hamar múlnak is, ennek az alkatnak óriási regenerálódó képessége és egyedülálló akarata, életereje miatt.

A kos a tavaszt, az újjászületést, az újrakezdést, a reményt és az önbizalmat szimbolizálja. Szülötteit jellemzik leginkább ezek a képességek, még felnőtt-, sőt időskorban is, amikor már a legtöbb csalódáson túl vannak ezek a hiszékeny, naív és dacos gyermekek.

Neten olvastam először róla, már nem is tudom, pontosan, hol. Ez egy fantasy film. A főszereplője Ofélia, egy körülbelül 10-13 éves kislány. Legalábbis én ennyinek saccolom.

A történet két szálon fut. Az egyik egy háborús, a polgárháború után... tudjátok mit? itt a leírás, olvassátok el. ;-)

A másik szál meg természetesen, Ofélia próbálkozásai. A faun nekem nagyon nem tetszett, mint karakter. Álszent, mesterkélt. Bár a végén megbizonyosodhatunk róla, hogy tényleg Ofélia pártján van, de nahh... A viselkedése akkor se illik a dologhoz.

Valamint a fantáziám is beindult. Mi van, ha mégse Ofélia a hercegnő, Őt csak valahogy felhasználják, hogy a kistestvérét hatalomra segítse, mert Ő az igazi trónörökös? Hű, ez elég nyakatekert lett, nem? :D

Többet nem árulok el, összességében tetszett, és engem a háborús vonal sem zavart. Tudom ajánlani mindenkinek, azt hiszem, Én nem csak most az egyszer néztem meg... :)

Na igen, tipikus... :D WARNING! Aki nem szereti a főzést, vagy annak bármilyen formáját, ne olvasson tovább! Amennyiben mégis meg teszi ezt, felelősséget nem vállalok az esetleges bajok miatt. A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg édesanyját, vagy szakácsát.

Rendben, ez csak ilyen kis kitérő volt, ami csak úgy jött... elnézést érte... :D :$

Tehát a palacsinta... Pár napja (vagy már lassan hete?) találtam egy cikket róla, leírták a hozzávalókat, ilyenek. Mivel elég könnyűnek tűnt, és érdekelt is ez az ízvilág, úgy gondoltam, kipróbálom... vagy ha nem én, majd anyuval megcsináltatom... :D Amúgy is már régóta nyúz, hogy tanuljak főzni, pedig ahogy olvasgatok egy-két blogot, nem is vagyok annyira lemaradva... jajj, ne térjünk el a tárgytól!

Túl sok hozzávalója sem volt (van), úgyhogy belevágtam. Kedden reggel hamarabb felkeltem egy félórával, alapanyagok, edény, fakanál, miegymás, és hajrá! Meg kell mondjam, büszke voltam magamra, sztem remekül sikerült, ráadásul elsőre... kitűnő! Aztán délután anyu kicsit lohasztotta a kedvem... Szerinte "túl rágós".

Íme a recept: 2 tojás, 1 csapott kávéskanál sütőpor, 1 csipet só, 8 dkg liszt, 1 dl tej. A tojásokat szétválasztom, a fehérjéket a sóval kemény habbá verem A tojássárgájákat simára keverem a liszttel, sütőporral és a tejjel. A habot beleforgatom a tejes-lisztes keverékbe. (forgatom, tehát ne nagyon törjük össze!). Én tettem bele pici (kb fél kanál) cukrot, meg talán valamivel több tejet. Meg kevesebb lisztet. Aztán már süthetjük is.

Ebből a mennyiségből kb 5 db palacsintát tudunk sütni, már ha úgy sütjük, mint én, azaz kb fél centi vastagra. :D Két főnek ez elég, elég laktató. Ha meg mégse, akkor még lehet csinálni, vagy ott a jól bevált vajas kenyér... :D

Fogyasztás: Én magában, cukorral; illetve nutellával ettem, nagyon ízlett. Ezenkívül ugye jöhetnek a szokásos öntetek (juharszirup, csoki, ... etc), tejszínhab, eper, ... és tulajdonképpen minden, amit el tudtok képzelni, ennek már igazán csak a fantáziátok szab határt. Na meg talán a pénztárcátok... :D

Ha valakit érdekel az eredeti oldal, tessék, egy link: recept link

Egy g-portalos oldalon találtam egy "névgenerátort": Mi lenne a patrónusod, ha kiejtenéd az "Expecto patronum!" varázsigét? Aki ismeri a Harry Pottert, nyilván tudja, miről van szó.

Szóval, mivel az ilyenek elég véletlenszerűek, a nevemet kétféleképp ütöttem be:
K*** Sylvia --> unikornis
Sylvia K*** --> perzsa macska
:)
Illetve, hogy legyen egy kis izgalom is benne, az írói álnevem is beütöttem, szintén képféleképp:
A. J. Cryson --> hattyú
Annabelle Jasmine Cryson --> antilop

Hát ezek jöttek ki. :) Az első hármat még szeretem is, az utolsóval nem sok bajom van. :)

Hát ezt is megértem... Vége. Még fel sem fogtam igazán, már túl is vagyok az írásbeliken. Annyira furcsa. És persze jó érzés, most több, mint egy hónapig egészen szabad leszek.

Ha összegeznem kellene, azt mondanám, az angol volt a legnehezebb, a legkönnyebb pedig a történelem. Persze azért nehéz összehasonlítani, hiszen nem egy tantárgy, különböznek egymástól.

A matekban a kiskérdések voltak a könnyebbek, utána a nagyfeladatoknál sokat gondolkoztam, pláne, hogy melyiket is hagyjam ki, hiszen hirtelen az utolsó kettőhöz hozzá sem tudtam volna kezdeni, mindkettőre pedig nem lett volna időm. Végül a tölcséreset hagytam ki.

A töri nekem egészen könnyűnek tűnt, persze ebben közrejátszott az is, hogy minden feladathoz volt forrás, amiket, ha nem is tökéletesen, de valamennyire tudok használni. Az esszéknél először szintén csak néztem... sehol egy szóbeli tétel. Végül aztán megtaláltam a nekem valókat: egyetemesből a görög hitvilág, magyarból rövidnek a rendszerváltás, hosszúnak a honfoglalás. Két olyan téma, amit eléggé imádok, főleg a görögöket - így az egyértelmű volt -, a rendszerváltás pedig... azt volt a téma, ami még valamennyire ment is. Főleg, mikor dönteni kellett. :)

Angol. A szövegértés pocsék, a szöveget nem értettem, se a kérdéseket, vagy a beillesztendő mondatokat. Rengeteg ismeretlen szót tartalmaztak, úgyhogy csak lestem. És tippeltem. Remélem, azért valamennyire jól. :) A magnóhallgatás, hát érdekes volt. Pláne az utolsó, ahol még el is változtatta a férfi a hangját, jót mosolyogtam, mikor magyarul szólalt meg. :D "Fiatalok az Élet Küszöbén" :D A levelek. Időben sikerült befejeznem őket, a megadott kereteken belül vagyok. A többi majd kiderül, nem tudok tippelni, épp ezért nem is szeretek. :)

Most több, mint egy hónapig szabad leszek, csak tanulásra kell magam rávenni, illetve bejárogatni a konzultációkra. Hétfőn töri, kedden angol, pénteken pedig magyar.

Illetve muszáj megosztanom Veletek Drága Barátném aranyköpését: Tescoban voltunk, és vett egy 48 férőhelyes cd-tokot. Én nézegettem, miért nem 50, kinyitottam, és mutattam, hogy az elejére még férne kettő, lehetne 50. Erre ő a végére lapoz: "58". Hát igen... Ötös matekérettségira hajt, de neki 50+2 az 58. Gratulálok. :D Jó röhögtünk rajta. :D

Valamint még így a végére egy nem tudom, mennyire közérdekű közlemény: mint láthatjátok, a fejléc alatt két link szerepel. Mindkettő az én blogom, a felsőt ismerhetitek, F1-es fanficem található rajta. Az alsót tegnap hoztam létre egy őrült pillanatomban, a Bűbájos spinoffomnak. Ha arrajártok, és olvastok is, kérlek, hagyjatok egy kommentet! :)

ciao!

Huzamosabb gépnél tartózkodásomat kihasználva, leírom nektek, mi minden történt eddig. :)

Kezdtük ugye, csütörtökön a szerenáddal, ami hát... fantasztikus volt. :D A suliban kaptunk fagyit, most már rájöttem, hogy nem köszönetképpen, hanem így álltak bosszút a tanárok. :D Péntek és szombat reggel ugyanis nagyon fájt a torkom, nyelni alig bírtam. Még tegnap kezdtem el ezt a posztot, most hétfő van. :D De azért nem ugrunk akkorát. :)

Szóval tényleg nagyon élveztem a szerenádot, és hiába tartottam tőle, hogy el fog menni a hangom, azért énekeltem, illetve hát néha ordibáltunk. :D Aztán mikor megérkeztünk az utolsó házhoz, maradtunk egy kicsit, majd Fodival együtt leléptünk, ugyanis a "sofőrünk" volt olyan kedves, és hazaszállított minket. Azaz, hogy Fodit a vonatállomásra. :) Különben nem tudom, hogy jöttem volna haza. :P
Pénteken nagyon kómás voltam, főleg délelőtt, pedig tíz körül értem haza, tehát nem volt el olyan sokáig. Mégis... legszívesebben ki sem nyitottam volna a szemem. De muszáj volt, be kellett vinni angol-magyar, illetve magyar- angol szótárat (még jó, hogy megkérdeztem csütörtökön a tanárt, hogy mi van, mert amúgy vihettem volna ma... :S ), aztán Alinával és Fodival sétáltunk egy kicsit, egészen el Fodrász Nénimhez (hehe, egyidős velem :P ), majd a Tescoba, ahol jól elvoltunk, elvásárolgattunk. :D Fodi elköszönt tőlünk, maradtunk ketten Alinával. Fizetés után visszasétáltunk a belvárosba, útba ejtve az Aranyfolyót (asszem, így hívják), majd bementünk egy-két különféle ajándékboltba, mivel barátosném mindenáron a vikingek szerencseszimbólumát akarta/akarja megvenni. Sajnos nem jártunk sikerrel, de nem keseredünk el. :D Végül elköszöntünk, és hazabicikliztem. Hogy babázás után menjek fodrászomhoz, és levágjuk a hajam. Ilyen rövid hajam még nem volt, esetleg kiskoromban, mikor növesztettem. Illetve frufrum is vagy tíz éve volt utoljára. :D Meg melírt raktunk bele, szőkét. El lehet képzelni. :D De jól áll, mindenki azt mondja. :D Nekem is tetszik.
A szombatom fél négykor indult, mikor is felébredtem arra, hogy anyucikám már ébren van. :D Visszaaludtam, kb egy órát, fél ötkor ismét kipattantak a szemeim, és úgy döntöttem, fel is kelek. :D Hát, jól tettem. Felzargattuk nővéreméket is, és fél hatra már Adrinál voltam (fodrászom), aki beültetett a búra alá. Fél nyolckor már göndör fürtökkel indultam a suliba. :D
Ott aláírattattam szépen mindenkivel a tablót. A fényképész természetesen késett húsz percet... Szerencsére azért időben megvolt minden, így a virágátadás időben elkezdődött. Kaptam rengeteg szép virágot. Meg Anyutól egy csodaszép gyűrűt. Jajj, ezt muszáj leírnom: Ágitól egy gömb alakú műcsokrot kaptam, apró rózsákkal, amit fel lehet akasztani mondjuk a karodra. Nagyon ötletes. :) A ballagás is pontban tízkor indult, körbesétáltunk, ahogy illik, énekeltünk, ahogy illik, szépen, hangosan. A műsor sem volt hosszú, aminek külön örültem. :)
Itthon jött vagy fél órás fotózkodás, mindenkivel, én ültem a virágok között, kezem már elgémberedett... :D Annyi baj legyen. :D
A menü házi tyúkhúsleves, marhapörkölt (amit keresztapám csinált, isteni), és sült hús volt, sok sütivel. :D Nagyon finom, nyamm. :D Ééééés a meglepetés. Anyuval megegyeztünk, hogy most ejtjük meg a szülinapi ebédem is, így legalább nem kell kétszer rohangálnia, meg sütni, ez-az. Mondtam neki, hogy nem kell torta, persze, tudtam, hogy lesz. Csak épp azt nem, hogy milyen... Először fel sem fogtam, hogy mi az, csak a fehér tortát láttam, rajta valami szürkés mintával... Akkor esett le a dolog, mikor elfújtam a gyertyákat, és jobban megnéztem... Na, akkor sírtam el magam, pedig azt hittem, hogy a ballagáson fogom. A torta ugyanis a lépegető volt. Emlékeztek ugye, mikor írtam, hogy milyet szeretnék... képet is mellékeltem hozzá... Nos, a "szürkés minta" az volt rajta. Csak ültem, és nem tudtam elhinni, megint mennyit költött rám, illetve, mennyit rohangált miattam. Szóval tök megérhető, hogy "meghatódtam", ahogy anyu mondta. Szeretlek, Anyu! (L)

És akkor térjünk át a mára, azaz hétfőre. Időben keltem, oda is értem. Csak épp rossz terembe :D Pedig eszembe volt, hogy egy per három, mégis a négyesbe mentem be. :D Szerencsére még időben kiderült, és megtaláltam a helyem. :D A szövegértés viszonylag könnyű volt, Janus Pannoniusról szólt, bár egy-két feladat eléggé szívatós volt. A szövegalkotás már más tészta. Az érveléshez Szabó Magdával készül interjúból volt kivágva egy részlet, a valódi és kitalált karakterek bútorairól, a térelrendezésről, és annak hatásáról kellett volna érvelni. Valami ilyesmi. A vers-összehasonlítás Kosztolányi: A kis mécs és Karinthy ezen paródiája volt. A műelemzés pedig Gelléri Andor Endre: Pármai likőr c. novellája. Én utóbbit választottam. Nem ment, egyszerűen nem tudok megadott témában írni. Miután végeztem, és már kijöttem, a folyosón jutott eszembe, hogy a telefont az asztalon hagytam. :D Még jó, hogy nem jöttem el nélküle. Azonban ez nincs semmi, ugyanis az utcán voltam, mikor rám cseppent egy eső csepp... innen jutott eszembe, hogy nekem esernyőm is volt... :D Totál kész voltam agyilag. :D Remélem, azért az eredményen nem fog meglátszani. :D
És mielőtt azt hinnétek, nem, nem az izgalom miatt volt, nem is nagyon izgultam. :D Most pihenek, filmet nézek, holnap pedig jöhet a matek. Remélem, több szerencsével... :D

ciao!