"Ne álmodd az életed, éld az álmod!"



De ebben a rohanó, pusztuló-épülő világban igazán nehéz folyton mosolyogni, és minden vágyunkat megvalósítani. Két lábbal kell a földön állni, de nem földhöz ragadtnak lenni. Hidd, hogy sikerülhet, a céljaid elérheted, az álmaid megvalósíthatod. Merj álmodozni, miközben nyitott szemmel jársz!




Dream awake! :)


Word press...
Ismét túléltünk egy újabb órát, szerencsére nem lett megtartva. :) 10:30-ra megyek Katalán kezdő, nagyon kíváncsi vagyok, milyen is lesz.
Amit várok még, az holnap a Stilisztika lesz, remélem, nem rúgnak ki, hogy egy évvel hamarabb vettem fel, illetve a pénteki két szakirányos tárgy.

Volt egy egész érdekes álmom, amit reggel hatkor a telefon csörgése szakított félbe, Pedig igazán érdekelt volna a folytatás. :D

Tegnap újfent körülnéztem picit a Wp táján, ismerkedtem a menükkel, beállításokkal. Letöltöttem pár szép sablont, aztán maradtam az eredetinél, mert az jobban néz ki. :D Valahonnan (és valamikor) nem ártana egy kis programozás/php-nyelvet tanulni, hogy jobban el tudjak igazodni a sablonok szerkesztésében, mert az nem az igazi, hogy találomra változtatunk valamit. Szóval keresek önkénteseket, akik pár szóban megismertetnének ezzel a csodával! :D
Ezen kívül "kaptam" egy új feladatot is, miszerint létre kellene majd hoznom egy videotárat. Hát, nem árt utána olvasni, hogy is kell pontosan. Azt már feltételezni sem merem, hogy wp-motorral ilyet nem lehet készíteni. :D
Azt mondjuk hozzátenném, hogy eddig ugyanaz, mint a blogger, pár extrával, pl. ha vásárolsz domain szolgáltatást, akkor tényleg igazi, saját honlapot készíthetsz. :)

Legyen szép napotok, menjetek be az órátokra, ma még nem lehet olyan szörnyű! :)

xoxo, A.J.
Csak akkor keresd, ha nincs rá igazán szükséged!
Az utóbbi időben, és főleg az eltelt egy hétben eléggé rákattantam ezekre a beauty-blogokra, vagy hogy is nevezzem őket, ennek is tudható be, hogy elkezdtem pótolni a hiányom sminkcuccok terén. Szóval szép számmal olvasgatok nem is blogokat, csak bejegyzéseket, és az előbb találtam egy újabb érdekes blogot Bogcától. Nagyon jól ír, ráadásul remekül le tudja írni a filozófikus gondolatait, amik engem is érdekelnek, csak én nem tudnám őket ilyen frappánsan megfogalmazni (hiába vagyok kommédiás, és hiába írok - erre még gyúrni kell).
A körüzenetekről, hoaxokról írt, illetve a vele járó pozitív és negatív dolgokkal. Akit érdekel, az itt el tudja olvasni a posztot, szerintem érdemes, pláne, ha nem vagyunk tisztában a háttérrel és a valósággal.

A másik, amit kifelejtettem az előző posztból, hogy megismerkedtem a Wordpressel. Bő öt nap alatt sikerült megküzdenem vele, és telepítenem, hála a segítő oldalaknak, úgymint wp-suli. Nagyon hasznos, tuti kis oldal, a tartalom, 'Telepítés és frissítés" menüje alatt a legelső bejegyzés rögtön a kezdetről szól, érthetően leírja, mit kell csinálni, nem úgy, mint a Wp fórumja, vagy hasonlók. Persze, most lehúzhattok, hogy mit is keresek én akkor félig-meddig infós szakon, ha konyhanyelven értem meg a dolgokat, de minek túl bonyolítani a dolgokat? És különben is: nem tudom! :P
A lényeg, hogy egyelőre nem tudom, mihez kezdek majd a létrehozott oldallal, mert csak egy teszt lap, egy készülő projekthez ( :P ), hogy megismerkedhessek a wp-motorral. Gondolkoztam, hogy átköltöztetem a blogjaimat, de igazából, ha lesz rá szükségem a jövőben, akkor nem egy ingyen tárhelyeset akarok, hanem rendeset, valamint tökéletesen meg vagyok elégedve a bloggerrel, már megismertük és megszerettük egymást. Meg egyébként sem jövök olyan gyakran, hogy szükség lenne rá. (Egyébként tudja valaki, hogy a beszúrt képet miért nem tudom lejjebb helyezni???)

Holnap nekünk is kezdődik a suli, rögtön nyithatok egy forgatókönyvírással - igen, sikerült felvennem! Egészen mást nézegettem a listán, csak megakadt a szemem a 15/1-es létszámon, és gyorsan lecsaptam rá. Innen a távolból is köszönetem annak, aki leadta. És megint beigazolódik a közhely, miszerint akkor találod meg a dolgokat, amikor nem keresed őket. :)

Még egy apró hír: le akarom vágatni a hajam, talán a legrövidebbre, ami valaha volt, ismét visszatérve a frufruhoz, csakhogy fodrász ismerősöm, úgy tűnik el van havazva, mert melót talált. Igaz, most fenn van face-en de egyelőre szeretnék adni neki esély, hátha ő ír. :D Hülye vagyok, tudom. :)

Na, ennyi, legyetek jók! :)
Mohamed és a hegy esete...

Kicsit régen írtam már ide. Sorry. :) Hol is kezdjem...

Az augusztust szinte teljes egészében nővéremnél és párjánál töltöttem Székesfehérváron. 9-én mentünk és múlt héten jöttünk vissza. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget pancsoltunk, főleg Gárdonyban, a Velencei-tónál, de voltunk Szabadisóstón illetve a Mogyoródi Aquaparkban is, ahonnan ráadásul rá lehetett látni a Ringre. :) Szép barna is lettem, hála a sok napozásnak és a jó időnek.

Tegnapelőtt találkoztam barátnőmmel, beszélgettünk meg vásárolgattunk kicsit, az is majdnem ugyanolyan jól esett. :P Fehérváron kicsit jobban ráfeküdtem a sminkelésre, hála nővérem cuccainak, így most bevásárolgattam egy-két dolgot, már csak megfelelő alapozó kell.

Sikerült felvenni majdnem az összes tárgyat, ami a félévben kelleni fog, a szabadegyetemről, illetve egy speckolról lemaradtam létszám miatt, de utóbbi talán megoldható. A szabadegyetemet meg még figyelem, bár nem valószínű, hogy még ez után adná le valaki.

Az írással, mint olyannal megint hadi lábon állok. Fehérváron egyáltalán nem írtam, nem azzal foglalkoztam, itthon pedig már eljutottam odáig, hogy lekörmöltem pár bekezdést, de még mindig nem az igazi. Nem merem azt mondani, hogy igen, menni fog, és várhatóak az új részek, mert nem vagyok benne biztos. Fogalmam sincs, mi hiányzik.
Ráadásul úgy tűnik, ez valami "vírusnak" is betudható, nem csak én vagyok így - szerencsére, vagy inkább épp fordítva. A régi blogok, amiket olvastam, már szintén ritkábban frissülnek. Vannak persze, akik tényleg időhiányban küzdenek. Az viszont biztos, hogy ilyenkor a gondolkodás csak rosszat hoz a konyhára, ha mondhatom így. Ha van valami kis bizonytalanító tényező, akkor a legrosszabb, ha az ember fia/lánya leül, és elgondolkodik ezen, mert akkor biztos, hogy szomorú döntést hoz. Én legalábbis ezt vettem észre.
A másik, az olvasók... Az egyik olvasóm írtam nekem, hogy az írás felelősség. Valamint, hogy a polcon sorakozó könyvek írói sem kaptak mindig sok visszajelzést, mégis megszülettek. Félig igazat is adtam neki, viszont én úgy gondolom, hogy az olvasás is felelősség. Hiszen ha olvastunk egy művet, akkor valószínűleg meg van róla a véleményünk, és - különösen a blogok világában - ezt a szerző tudtára is tudjuk adni. Amiért belekezdtem ebbe a bekezdésbe, az az, hogy azt látom, hogy néhányan - a többség - csak akkor tud bíztató, és akkor hajlandó írni, amikor megszólal a vészharang az általa olvasott művel kapcsolatban - hogy abba hagyják, holott még nincs befejezve. Ekkor persze egész kisregényekre képesek. De kérdem én, miért nem lehet visszajelzéseket írni máskor is, egy-egy fejezethez? Nem szükséges az összehez, de az is jól tud esni, ha látható, hogy érzéseket váltottunk ki az olvasókból. Ezt pedig csak a közönség visszajelzéseiből tudjuk meg.
Nem csak magamra értettem ezeket a sorokat, hiszen számtalan olyan blogger van itt a hálón, akinek több tízes, vagy százas létszámú a nyilváson követők száma, véleményt mégis alig kap. Ha nem lehet az olvasókat megszólítani, honnan tudjuk, hogy tényleg érdekli még a történetünk? Vagy másképp: hogyan vegyük rá a mobilisabb Mohamedet, hogy elinduljon a hegyhez?

Követők

  • Látogatók