Ugye, Ti se tudtátok, milyen nap volt tegnap? :D Én se, míg Anyu fel nem világosított. :D
Tegnap ugyanis Jubiláltunk (vagy Jubillál?). Két éve, hogy elköltöztünk, pontosan 2008. július 5-én. :D
Sok minden változott azóta, van, amelyiknek nem annyira örülök, és van, amelyiknek igen. Van jó és rossz változás, és úgy érzem, a jó több volt. Mondok egy példát: ha nem költözünk, valószínűleg még mindig nem lett volna bekötve a net, nem kezdtem volna bele a ficek írásába, ésatöbbi... :) Pedig ez most az életem egy fontos része, ami szinte teljesen kitölt, nem tudom nélküle elképzelni a napjaim.

Nos, most, hogy így kiöntöttem Nektek a szívem (:D), elmesélem, mit álmodtam. :D Nem minden részletére emlékszem, de azért igen... hmmm. :D Érdekes élmény. :D Először is kikötöm, hogy az álmaimért nem vállalok felelősséget! :D
Mintha egy belvárosban lettünk volna, ott volt Jacob, Edward (én szóltam! :D), talán Bella, meg én, illetve még talán páran, de ők csak ilyen "töltelékek" voltak. :D Körforgalomnál álltunk, és hirtelen ott volt egy hófehér, sötétített ablakú kocsi. Talán Lexus, mindenesetre irtó jól nézett ki. :D Nos, a dolog érdekesen nézett ki, ugyanis szubjektív és objektív szemszögből is láttam magam. Aztán a következő pillanatban elkezdtem rohanni a kocsi felé, ugyanakkor menekültem Edwardéktól, mert ők nem akartam odaengedni. Kiabáltak valamit, én vissza. Amolyan gyors párbeszéd, hogy "Gyere vissza!", "Nem megyek, szeretem őt!"
Ja, igen. :D Akik jártasak a Twilight Saga világában, azok ismerik a bevésődés fogalmát. :D Nos, álmomban valami ilyesmi történt velem. Rohantam a körforgalomban, a zebrákon körbe-körbe (szerencsére nem jött egy kocsi sem), kikerültem Jacobot, aki megpróbálta utamat állni. (próbálta, jó vicc, simán elkaphatott volna) A kocsi előtt egy pillanatra megtorpantam, és visszanéztem a vámpírokra, majd bevágódtam a kocsiba (annnnnnnnnyira kényelmes volt (L) ), bekötöttem magam, és már sűvített is. "Drága Egyetlenem" bemutatkozott. Szörnyű, de nem emlékszem a nevére. :D (hogy keressem így meg? :D). Kezet fogtunk, én pedig rávágtam egy kitalált nevet: Rebecka, vagy Becki. Fletcher.
Valami benzinkút-szerűségnél álltunk meg, a srác elment valahova, nem mondott semmit, de tudtam, hogy mindjárt jön vissza. Ott volt egy idősebb bácsika is, jött közelebb hozzám (kocsi ajtóm nyitva), mikor befordult Edward a kocsijával. (nem tudom, milyen fajta, de nem a Volvója volt, inkább Carlisle Mercije :D) Kiszállt, én átkiáltottam neki, hogy hogy kerül ide ilyen gyorsan. Visszakiáltott valami olyasmit, hogy végig követett, vagy hasonló. Válaszolok neki, hogy ez nem igaz, ... . Szóval tiszta Alkonyat-feeling, mikor Bellát majdnem elütik. xD Ekkor már közelebb jött hozzám, a nyitott ajtónál hajolt be, támaszkodott a kocsi tetejének. (inkább Jacob-párti vagyok, de aaaaahhh :D észeveszejtő volt, ahogy ott próbált "fenyegetni" xD) Megint mondta a magáét, hogy nem volt olyan gyors, én meg fogtam az adást, hogy ott az az ember, és azért nem meri bevallani, ezért bal karommal megfogtam a nyakát, és közelebb húztam, hogy a fülébe tudjak suttogni. "Minden nap ezt az utat járom végig gyalog, tudom, milyen hosszú." Erre egészen tisztán emlékszem. Súgott valamit, hogy mit, arra nem emlékszem, viszont a hátam libabőrös lett a hűvös lehelletétől. Meg az egész testem. Aztán elhúzódott, de én visszahúztam, és megcsókoltam. Ami érdekes, mert elvileg bevésődtem a titokzatos sofőrömbe, erre lesmárolok egy pasit, akinek van barátnője? Ráadásul az én "drágám" bármikor visszatérhet. Na, ezt tudtam is akkor, de nem igen foglalkoztam vele.
És itt felébredni????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Azt hiszem, már a végén is félálomban voltam. de hajjjjjjjjjjjjjjj :D xD xD xD
Na, ugye, megmondtam, hogy nem vállalok érte felelősséget?! :D

xoxo A.J.

Ja, és akkor a végére itt egy kép, valami hasonlóan nézett ki a kocsi: (épp csak sportkocsi volt, tehát kétüléses)