Nos megérkezünk, leszállunk. Aha, de hol a Községháza? Még szerencse, hogy a buszmegállóban a táblára legalább annyi ki van írva az ilyen hülyék kedvéért, hogy "Újszentiván, alsó". Sylvike tiszta ideg, hogy elkésik, persze Annamária száma nincs elmentve a telefonjában, nah hát induljunk el arra, amerre a busz tovább ment, még se lehet olyan nagy ez az Újszentiván. Pár perc múlva oda is érek, megállóban nincs senki, biztos nem várt tovább. Várok picit, gondolkodok, hogy ugyan mi a jó eget csináljak, mikor meglátok egy vállig érő szőkés hajú nőt... Előzetes ismereteim alapján (a lovarda honlapján lévő kép) oda megyek, hátha ő az. Szerencsém volt. :D

Kocsival mentünk ki a volt laktanyában, ahol felvettem a kobakot, aztán megismerkedtem Csin-csinnel. :) Útlevele szerint Karina, egyébként Csinos. :) Karfüggetlenítést kezdtünk el csinálni, közben beszélgetve, hogy mennyit is tudok a lovakról, lovaglásról, illetve meddig szeretnék eljutni. Ez után neki kezdtünk a tanügetésnek, itt is karfüggetlenítés, először belső, majd külső, végül mind két kézzel. Díjlovas már nem leszek, az tuti, nagyon kényelmetlen, ahogy dobál a ló. :D Utoljára könnyű ügetés, itt is karfüggetlenítéssel, és már el is telt az óra.

Nem tudom, ki mennyire ismeri a lovak szokásait. Ha a ló prüszköl, az azt jelenti, hogy jól érzi magát és elégedett, ilyen formán, ha azt mondjuk, leprüszköl, az tulajdonképp dicséret, hogy nem idegesíted, nem kényelmetlen neki, hogy rajta ülsz. Na, Csin-csin engem megdicsért párszor. ^^

Az óra után Annamária visszavitt a megállóba, és Szegeden a táblázatot nézegetve arra jutottam, hogy megnézem a 15-ös állásra kiírt buszt, ami 14-kor indul, igaz, hogy már pár perccel elmúlt, de láttam ott buszt. Igazam volt, és elértem, szóval várnom se kellett fél órát, hogy haza juthassak. :)

Itthon bementem a suliba, és megpróbáltam barátnőm felhívni, de nem vette fel, így elindultam haza, hogy átöltözzek a Nagy Találkozóra. :P Ettem, végül úgy döntöttem, hogy letusolok és hajat is mosok, úgyhogy végül öt körül értem vissza suliba. Ritkán szoktam majd' két órát készülődni. :D A vetélkedő persze nagyban folyt már, így Edittel néztük kicsit a játékokat, majd átmentünk a csarnokba, hátha ott van már Kitti.

Szerencsénk volt, mert rövid keresés után meg is láttuk, és felé vettük az irányt, hogy letámadhassam. :P Finoman szólva. Na, nem kell semmi rosszra gondolni, csak bemutatkoztunk, aztán elkezdtünk beszélgetni a könyvről, a versenyről, meg a városról, ahol "mindenki mosolyog és kedves". Kis különbség Budapest és vidék között. A döntő utolsó fordulója alatt szereztünk Kittinek kávét (khm, khm... :D), majd jót nevettünk az eredményhirdetés utáni "közös fogyasztás"-ra invitálás kifordításán... kondigépek azonban nem voltak, helyette Bloody Mary (meggylé), R-vitamin (almalé) és hegyi oroszlán vér (szintén meggylé), csak hogy a legjobbakat említsem az italok terén. :P Ételek is voltak, bár azok nevével nem szolgálhatok, mert inkább szomjas voltam, mint éhes. De azért a kis pogácsákba szurkált amcsi és egyéb zászlók befigyeltek. :D :D Közben Anyu is megérkezett, és az író-olvasó találkozón már ő is részt vett. :)

Ezek után átmentünk a könyvtárba, ahol levetítettek egy könyvajánló videót ízelítőnek, majd a beszélgetést vezető Tanár Nő kérdezgette Kittit az írásról, a könyvekről, illetve természetesen az egybegyűltek is kérdezhettek. Jött a dedikálás és a közös fényképezkedés - természetesen a kölcsönkért kálával. Elmaradhatatlan. :)
Kitti pedig igazán kedves, közvetlen ember, nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhettem. A rosszakarói és irigyei pedig csak fújják fel magukat, mi attól még szeretjük, és tudjuk, hogy hatalmas tehetség!

Szóval ez a péntek bekerül "Életem Legjobb Napjai" közé, és remélem, hamarosan megismételhetjük valahogy. :)

xoxo, A.J.

Dream awake - like me!