Sziasztok!
Fél perce jártam itt, megnéztem a blogfrissítéseket, aztán elmentem megnézni a leveleim. De erőt vettem magamon, és itt vagyok. Jöhet a bejegyzés. (vagy mégsem, teregetés...)
Nos, hol is kezdjem? Aktualitás, még mindig vizsgaidőszak, ráadásul van még öt vizsgám. Sajnos eddig rosszabb vagyok, mint az előző félévben, de tanulásra egyszerűen nem tudom magam rávenni. Főleg, ha nem is érdekel az anyag, és egyáltalán, semmi sem. Nem se erőm, se kedvem küzdeni, utána kapni a dolgoknak, próbálni megfogni, hogy ne szálljanak el. Egy ideje már így vagyok, de majd elmúlik. Lehet, hogy megnézem, a bioritmusom mostanra mit mutat, ha ezt a mélyrepülést, akkor lehet, elkezdek hinni benne. :)
Nem is írok, de az a legkevesebb. Nem is hiányzik. A blogok hetek, sőt hónapok óta szünetelnek, ahogy a történetek is. Azt is meguntam, hogy könyörögjem a visszajelzésekért. Feleslegesen nem erőlködöm, ha az olvasókat sem érdekli a folytatás. Katarinát sajnálom, mert ő szorgosan írta mindig a véleményét. Ezúton üzenem, hogy amint vége a vizsgaidőszaknak, összekapom magam, és folytatom Angie történetét! Ahhoz jelenleg Te vagy az egyetlen motivációm.
Nos, az eredeti verzióhoz képest, amit sokszor végiggondoltam, ez így elég karcsú, de a lényeg talán benne van. Pedig igazán sok történet kavarog bennem, de szerintem ezt már írtam. Itt a Forma1-es és a boszik. Ezen kívül van egy akció-krimi-szerű, egy szerelmes, és pár real life, amiknek pontos besorolása nincs, mert a főszereplő hétköznapjairól szól.
Megnéztem pár filmet, kezdve az Oscar-díjas Fekete hattyúval, amiről végre tudom, hogy miért thriller. Egy ideig utána félve néztem tükörbe, de tényleg fantasztikus lett. Utána rápihentem a Csingilinggel, az aranyos egy mese, majd vége láttam a Suttogót. Azt nagyon régóta vadásztam. Kár, hogy a vége olyan szomorú.
Nem sajnáltatom magam, de hisztizni néha jól esik, és itt kiírhatom magamból. Akit nem érdekel, az nem olvassa el. Egyétek tele magatokat még eperrel, aztán jöhet a cseresznye.
xoxo
A.J.
Van új gépem! =) Már lassan egy hete, de ez a hét egyben kész bolondok háza is volt. :D
Rájöttem, hogy nem írtam a Vadaspark látogatásról, pedig akartam, és a BTK-s sportnapról sem. Mindig csak akartam írni, aztán mindig elmaradt. Most megemberelem magam, igaz, most is a tanulmányt kellene írnom, de a gugliban rákerestem az f1 ficekre és kiadta az eredeti blogom, amiben aztán elmélyültem. :D Hihetetlen, hogy mennyit változtam egy év alatt, és, hogy milyen szavakat használtam néha, pl. "csökött". :D Fogalmam sincs, honnan jött akkor. Észre sem vettem ezeket a változásokat, de az egyik elmélkedős posztom nagyon jól kiadja ezt. Mostanában már egyáltalán nem filozofálgatok olyan gyakran azokon a misztikus dolgokon, eszembe sem jutnak igazából. Inkább "csak úgy" létezem. Nem akarok választ kapni az élet nagy kérdéseire, nem érzek késztetést egy másik világba menekülésre, ez által az írásra. Nem vagyok teljesen boldog, mert vannak bajaim, a tanulni-kéne-n kívül, de viszonylag elégedett vagyok. Réka írta egy kommentjében, hogy míg Goof magát az életet írja le, mi Mónival inkább egy "álomvilágot", ahova az ember szívesen menekülne a valóság elől. Én viszont nem igazán akarok menekülni...
Szóval Vadaspark: nagyon élveztem (normális, ha ülés közben úgy érzem, mintha szédülnék, minden előzmény nélkül? :O) a zsiráfok akciójához nagyon szurkoltunk, a vadmacskánál érdekesebbnek bizonyult az előjönni nem akaró vakond, és a szurikáták is nagyon édesek voltak! :) Megzabálni valóak! :P Amikor pedig a papagáj ránk köszönt, hogy "Szeva!", na az haláli volt! :D
A múlt héten a Hattyason BTK-s sportnap volt, Szevasz Tavasz. Regisztrációnál én voltam az utolsó, aki pólót kapott ^^, délelőtt lézertegeztünk, egy körül pedig sikerült a paintballt is kipróbálni. :D Mihamarabbi ismétlést követel a dolog! Közben kipróbáltam a kifeszített kalózlétrán való felmászást, ami csúfos eséssel ért véget, valamint a rekesz mászás is egy élmény volt, a másnapi izomlázról nem is beszélve.
Megkezdődött a vizsgaidőszak, méghozzá szerdán, egy médiajog vizsgával. Nagyon remélem, hogy sikerült, és nem kell szóbelire mennem. Mediatizáltra tegnap sikerült megírnom a beadandó dolgozatot, a tanulmánynak megvan a bevezetés fele, de nem tudom, hogy hogy tagoljam. Szereznem kell valakitől egy szakdolgozatot.
Most így ismét ennyi, tudjátok, hogy élek, igyekszem majd valamikor megint jelentkezni. Legyetek jók, akinek kell, tanuljon, akinek nem, az örüljön neki, és szeressétek egymást! =)
Dream awake!
Összeesküvés elméletem van. :D Anyunak vaj van a fején, csak azt nem tudom, hogy pontosan miért/miről szivat. De nagyon vigyorgott, mikor tegnap este rákérdeztem, hogy akkor mégis mi lesz a géppel. Gyanús, nagyon gyanús, és borzasztóan irritál, hogy mire gondolt a meglepetés alatt. -.-"
Döglődik a gépem. Már megint, nem újdonság, tudom. :D Múlt hétvégén gép nélküliség volt, mert elvitték, hátha össze tudja valahogy rakni. Ez sikerült is, bár elég érdekes módon, mert ott működött, itthon meg elakadt a betöltésnél, és csak a telepítő cd tudott annyira ráijeszteni, hogy teljesen betöltött. :D Ezért kedden mentünk gépet nézni, árajánlatot kérni, aztán a Tesós újságban látott meg Anyu egy gépet, ami jobb, és alig került valamivel többe. És most nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem szándékozik megvetetni Éváékkal (Vásárhelyen ugyanis nincs), vagy szívat, és már régen szólt nekik, és már meg is vették. De azt persze hiába mondom, hogy nem kell semmi szülinapi ajándék, bőven elég, hogy fizeti a tandíjat.
Elméletileg megyek meg Vadasparkba. Azért elméletileg, mert nem tudom, hogy mikor indulok, vagy hogy jutok oda, csak tippjeim vannak. :D Mindenesetre nem ártana már készülődnöm, vagy akár reggeliznem. :D Megyek, és csinálok teát, addig összeszedem a gondolataim. :)
Mindent elfelejtettem, amit le akartam írni. Sajnos, mire ide jutok, hogy tudnék írni, addigra minden ilyen kiürül a fejemből, és neki sem kezdek.
Legyen elég most ennyi. :D Adtam magamról életjelet, megvagyok, Vivá Lá Tavasz van és nagy-nagy szeretet. :D Bennem meg erős hippi-hajlam, ahogy ezt így visszaolvasom. : D
xoxo
Azt hiszem, sikerült új szintre emelnem a szurkolást... :D A mai, Malájziai futam közepétől már nem azért szurkoltam, hogy Vettel megőrizze az első helyét, hanem, hogy Webber és Alonso minél később tudja megelőzni az aktuális pilótát. Esküszöm, fel kellett volna venni... Anyu szerint rosszabb vagyok, mint egy férfi. :D
Azon kívül, hogy kellően lefárasztottam magam, még zöldséget is pucoltam közben a húslevesbe, úgyhogy szépen megkarmoltam, majd a mosógéppel meg is vágtam magam... -.-" Tudom, ez igazi művészet. De utána legalább a krumplihoz már nem akartam újabb ujjam is hozzászelni... :D
Sziasztok!
Tenger gyümölcsei
Gyerekek írták az óceánról.
- Az osztrigák golyóit gyöngynek nevezzük. (Jerry, 6 éves)
- A cápák rondák és durvák, és nagy fogaik vannak, akárcsak Emily Richardsonnak. Ő többé már nem a barátom. (Kylie, 6 éves)
- Amikor még a hajók vitorlával működtek, a szél vitte őket keresztül az óceánon. Néha, amikor szélcsend volt, a tengerészek fütyültek, hogy feltámadjon a szél. A testvérem szerint, inkább babot kellett volna enniük. (William, 7 éves)
- A sellők az óceánban élnek. Szeretem a sellőket. Gyönyörűek, és imádom a fényes uszonyukat, de hogy a fenébe lesznek terhesek?
De tényleg! (Helen, 6 éves)
- Nem írok az óceánról. A kistesóm állandóan bőg, apu állandóan kiabál anyuval, a nővérem teherbe esett, szóval nem jut eszembe semmi, amit leírhatnék. (Amy, 6 éves)
- Néhány hal veszélyes. A medúzák csípnek. Az elektromos angolnák megráznak. Biztos tengeralatti barlangokban élnek, szerintem ott csatlakoznak rá a töltőikre. (Christopher, 7 éves)
- Amikor úszom az óceánban, a víz nagyon hideg, és ettől összemegy a fütyim. (Kevin, 6 éves)
- Az óceán vízből és halakból áll. Hogy a halak miért nem fulladnak meg, azt nem tudom. (Bobby, 6 éves)
- A papám tengerész volt, és mindent tud az óceánról. Egy dolgot nem tud csak, hogy miért hagyta ott a tengerészetet és vette el anyut.
(James, 7 éves)
Forrás: ismeretlen
Arab női nevekre kerestem rá, és a google által kidobott oldalon erre bukkantam. Imádom a gyerekek aranyköpéseit, Liliét is kezdem gyűjteni. :)
Gyerekek írták az óceánról.
- Az osztrigák golyóit gyöngynek nevezzük. (Jerry, 6 éves)
- A cápák rondák és durvák, és nagy fogaik vannak, akárcsak Emily Richardsonnak. Ő többé már nem a barátom. (Kylie, 6 éves)
- Amikor még a hajók vitorlával működtek, a szél vitte őket keresztül az óceánon. Néha, amikor szélcsend volt, a tengerészek fütyültek, hogy feltámadjon a szél. A testvérem szerint, inkább babot kellett volna enniük. (William, 7 éves)
- A sellők az óceánban élnek. Szeretem a sellőket. Gyönyörűek, és imádom a fényes uszonyukat, de hogy a fenébe lesznek terhesek?
De tényleg! (Helen, 6 éves)
- Nem írok az óceánról. A kistesóm állandóan bőg, apu állandóan kiabál anyuval, a nővérem teherbe esett, szóval nem jut eszembe semmi, amit leírhatnék. (Amy, 6 éves)
- Néhány hal veszélyes. A medúzák csípnek. Az elektromos angolnák megráznak. Biztos tengeralatti barlangokban élnek, szerintem ott csatlakoznak rá a töltőikre. (Christopher, 7 éves)
- Amikor úszom az óceánban, a víz nagyon hideg, és ettől összemegy a fütyim. (Kevin, 6 éves)
- Az óceán vízből és halakból áll. Hogy a halak miért nem fulladnak meg, azt nem tudom. (Bobby, 6 éves)
- A papám tengerész volt, és mindent tud az óceánról. Egy dolgot nem tud csak, hogy miért hagyta ott a tengerészetet és vette el anyut.
(James, 7 éves)
Forrás: ismeretlen
Én innen másoltam. =)
xoxo, A.J.
Úhh... :D Nem is tudom, hol kezdjem. :D ITT A TAVASZ! :P
A csütörtöki napot sikeresen kihagytam. Volt ugyanis egy ruházati bolt végkiárusítása, amire elhívtam Editet. Fél tízre értünk oda, szóval lett volna kb. fél óránk válogatni, azonban rengetegen voltak benn, kint is két méteres sor várakozott. Nem hittem, hogy ilyen sokan lesznek. A következő meglepi akkor ért, mikor végre, negyed óra múltán bejutottunk. Arra számítottam, hogy vállfás-polcos megoldás lesz, erre kaptunk egy duris-szerűséget. De nem is tudom, miért mertem egyáltalán ilyen nagyon gondolni a 400 ft/db-os árnál. :D Végülis találtam egy rövidnadrágot, egy szoknyát és három felsőt, valamint sikerült lekésnem a buszt, de még Editet is elrontottam, bár nem nagyon kellett erőlködnöm, a dolog csírája már megvolt. :D Fizetés után sétáltunk picit, majd beültünk a Sarokházba. Köszönet Alinának, aki rászoktatott erre a kedves kis helyre. :P Imádom az ottani csokis keksz kelyhet. Miután ott kibeszélgettük magunkat, és megettük az édességet, benéztünk még két boltba, majd elkísértem Editet az utolsó órájára, amit Mami tartott. Drága Tanárnőnk persze egyből kiszúrt, hogy akkor a felelőket, és válasszam ki... Ahha, igaz, inkább engem utáljanak. :D Közben még beszéltem nővéremékkel, meg Anyuval is, úgyhogy az óra után visszamentünk a kiárusításra.
Tegnap lovagolni voltam, Annamari osztálylovaglást tartott, ketten voltunk egy másik lánnyal - szintén Szilvi. :) Nem lovagoltam még így, szóval furcsa volt, de mindenképp érdekes és jó. Azt legalább megtanultam, hogy igenis kell kesztyű, ha az én kezemben van a szár, mert szeretem egy kis vízhólyagot, igaz, már majdnem eltűnt. :) A jó idővel még jobb volt, és izomlázam sincs akkora, mint az első alkalom után.
Ma meg kimentünk a piacira, hát egy kicsit drága volt.... :D Még szerencse, hogy a bicikli kerekem majdnem hazáig bírta, így csak a malomig kellett elsétálnom, illetve vissza. Szétdurrant ugyanis. :D Előtte azért még vettünk nekem egy jó kis farmert, Anyunak egy csini felsőt, Lilusnak egy cuki harisnyát, meg husit, gumicukrot, krumplit. Illetve találkoztunk Apuval is. :)
Jött a városba egy cirkusz. Ott tanyáznak a malom mellett, viszont fogalmam sincs, hogy hol tölthették az idejüket, mert alig láttam pár embert, azok se biztos, hogy a cirkuszhoz tartoztak. Viszont eszembe jutott egy történet alapötlete. :P
Legyen szép, boldog hosszúhétvégétek! :)
A.J.
Emlékeztek még az Eurovíziós Dalfesztiválról írt posztomra? Nos, időközben kiderült, hogy az MTV belső választásom döntötte el az indulót, amiért kicsit pipa vagyok, mert ha minden igaz, meg se hirdették. Azonban úgy tűnik, az embereknek mégis csak volt valamennyi beleszólásuk, mert rengeteg levél érkezett hozzájuk, hogy Wolf Katit szeretnék látni Németországban, így végülis szinte az egész ország támogatja. :) Első hallásra még kételkedtem abban, hogy mennyire lehet sikere, de mostanra igazi kedvenc lett, és külön örülök, hogy nem csak angolul énekli. (Remélem, hogy ha ne adj isten, nem nyerünk vele, akkor se lehet majd azt hallani, hogy miért kellett ezt a s**rt kiküldeni, mert most mindenki támogatja. Kicsit kétszínű húzás lenne. :/)
Szóval a lista első tagja:
A második egyértelműen a nemrég látott Remember me című film betétdala, Marcelo Zavrostól az I know you can hear me. Egyszerűen gyönyörű és megunhatatlan. :)
A harmadik egy negyedik egy előadótól származik. Shakirának minden számát imádom, de a Loca-t és a Gypsy-t bármikor képes vagyok egymás után hatvanszor is végighallgatni.
Az ötödik pedig ki más lehetne, mint az Aranytorkú Ifjú, Adam Lambert. :) Az ő számait is imádom, bár nála már vannak kivételek, de a Whataya want from me és az If I had you még mindig abszolút listát. :)
Elvégre "Zene nélkül mit érek én?" :)
A.J.
