Jó, jó, persze, tudom... :D Igen, Én is szeretem a Forma 1-et. (vagy csak szerettem?) Először lássuk az előzményeket: kiskoromban Apuval ültünk le fotelba a tévé elé, előtte egy sós kenyér szelet, előttem a levegő (azaz nem ettem semmit). És akkor hajrá, nézzünk Forma 1-et. Természetesen Michael Schumachernek szurkoltunk. :P Még mindig azt mondom, hogy Ő az Ász. :D (ezt egy év után most is így gondolom, és nagyon örülök, hogy visszatért, jót tesz a sportnak)

Aztán ez laposodott, teltek múltak az évek, Én leszoktam erről a sportról. Középsuli első vagy második évében kezdtem megint nézni. Fél osztály F1 rajongó, naná, hogy Én is újra rászokom. Néztem is mindig, hajrá Hamilton (lehet megkövezni, amiért neki "szurkoltam").

A mostani verseny tetszik nagyon, megkevert mezőny, végre a "kisebb" csapatok is nyerhetnek. Bár a Brawn viszi a pálmát, élen vannak, a többiek megint nem igazán hagynak esélyt. De azért hajrá Button!!! Jó pasi, és jól vezet. Na meg hajrá Vettel!!! Szintén az előző mondat mondható el róla. Most Ők kettőjük a kedvenceim, nekik szurkolok. Oké, ez volt eddig.

Most mi van? Jelzem, vasárnap van, Forma 1 nap (Brit nagydíj), amiről én teljesen lemaradtam (na jó, mégsem, Vettel befutóját láttam, meg a díj átadást - úgy ahogy - , de tényleg csak ennyit). Ennek egyik oka, hogy itt volt Lili, a másik, hogy annyira már megint nem érdekel. Az előző futam, pedig? Nahh, hát... annak láttam az indulását, aztán utána szépen bealukáltam, néha-néha felriadtam, majd a végét is elaludtam, pedig akkorra ébren voltam, "na azt mégnézem!". Aha, az interjúk alatt ébredtem fel... Lehet szidni, megkövezni.

Múló varázs? Vagy egyszerűen nem tudtam magam ébren tartani? Pillanatnyi érdektelenség? Nem tudom, az biztos, hogy már nem hoz annyira lázba, mint mondjuk egy hónapja. A következő futamon kiderül. ;-)

(u.u.i.: tudom, sok lett a hivatkozás, target_blank-kal, de nem kell órákig nyitva hagyni egy-egy képet, erről nem fogok leszokni, akármennyire zavar némelyeket, Én így szeretem. Sorry érte. :) )

Ez a tavalyi mezőnyről szól, mivel egy kezdő posztom, 2009 júniusából. Ha elolvastad, most bizonyára kétszínűnek, miegymásnak gondolsz, amiért váltogatom a "kedvenceket", de én inkább úgy fogalmaznék, hogy mindenkit szeretnék dobogón látni, és nincs egyetlen kedvencem, hanem mindenkiért izgulok. :)