Ezt az érzés képtelenség szavakba foglalni. De a legrosszabb, hogy megfogadtam, hogy soha többet nem lelkesedek, főleg nem valami/valaki ennyire elérhetetlen után, s most mégis.... Csak rá kell néznem, én vágyakozom, reménykedem.... :( Annyira naív és ostoba vagyok! Miért nem tudok leszállni végre a földre, és két lábbal meg is állni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Miért nem tudok leszállni végre a földre, és két lábbal meg is állni?" < Mert mindenki szeret álmodozni :)
Én nem szeretek, hanem imádok! :)