Huzamosabb gépnél tartózkodásomat kihasználva, leírom nektek, mi minden történt eddig. :)

Kezdtük ugye, csütörtökön a szerenáddal, ami hát... fantasztikus volt. :D A suliban kaptunk fagyit, most már rájöttem, hogy nem köszönetképpen, hanem így álltak bosszút a tanárok. :D Péntek és szombat reggel ugyanis nagyon fájt a torkom, nyelni alig bírtam. Még tegnap kezdtem el ezt a posztot, most hétfő van. :D De azért nem ugrunk akkorát. :)

Szóval tényleg nagyon élveztem a szerenádot, és hiába tartottam tőle, hogy el fog menni a hangom, azért énekeltem, illetve hát néha ordibáltunk. :D Aztán mikor megérkeztünk az utolsó házhoz, maradtunk egy kicsit, majd Fodival együtt leléptünk, ugyanis a "sofőrünk" volt olyan kedves, és hazaszállított minket. Azaz, hogy Fodit a vonatállomásra. :) Különben nem tudom, hogy jöttem volna haza. :P
Pénteken nagyon kómás voltam, főleg délelőtt, pedig tíz körül értem haza, tehát nem volt el olyan sokáig. Mégis... legszívesebben ki sem nyitottam volna a szemem. De muszáj volt, be kellett vinni angol-magyar, illetve magyar- angol szótárat (még jó, hogy megkérdeztem csütörtökön a tanárt, hogy mi van, mert amúgy vihettem volna ma... :S ), aztán Alinával és Fodival sétáltunk egy kicsit, egészen el Fodrász Nénimhez (hehe, egyidős velem :P ), majd a Tescoba, ahol jól elvoltunk, elvásárolgattunk. :D Fodi elköszönt tőlünk, maradtunk ketten Alinával. Fizetés után visszasétáltunk a belvárosba, útba ejtve az Aranyfolyót (asszem, így hívják), majd bementünk egy-két különféle ajándékboltba, mivel barátosném mindenáron a vikingek szerencseszimbólumát akarta/akarja megvenni. Sajnos nem jártunk sikerrel, de nem keseredünk el. :D Végül elköszöntünk, és hazabicikliztem. Hogy babázás után menjek fodrászomhoz, és levágjuk a hajam. Ilyen rövid hajam még nem volt, esetleg kiskoromban, mikor növesztettem. Illetve frufrum is vagy tíz éve volt utoljára. :D Meg melírt raktunk bele, szőkét. El lehet képzelni. :D De jól áll, mindenki azt mondja. :D Nekem is tetszik.
A szombatom fél négykor indult, mikor is felébredtem arra, hogy anyucikám már ébren van. :D Visszaaludtam, kb egy órát, fél ötkor ismét kipattantak a szemeim, és úgy döntöttem, fel is kelek. :D Hát, jól tettem. Felzargattuk nővéreméket is, és fél hatra már Adrinál voltam (fodrászom), aki beültetett a búra alá. Fél nyolckor már göndör fürtökkel indultam a suliba. :D
Ott aláírattattam szépen mindenkivel a tablót. A fényképész természetesen késett húsz percet... Szerencsére azért időben megvolt minden, így a virágátadás időben elkezdődött. Kaptam rengeteg szép virágot. Meg Anyutól egy csodaszép gyűrűt. Jajj, ezt muszáj leírnom: Ágitól egy gömb alakú műcsokrot kaptam, apró rózsákkal, amit fel lehet akasztani mondjuk a karodra. Nagyon ötletes. :) A ballagás is pontban tízkor indult, körbesétáltunk, ahogy illik, énekeltünk, ahogy illik, szépen, hangosan. A műsor sem volt hosszú, aminek külön örültem. :)
Itthon jött vagy fél órás fotózkodás, mindenkivel, én ültem a virágok között, kezem már elgémberedett... :D Annyi baj legyen. :D
A menü házi tyúkhúsleves, marhapörkölt (amit keresztapám csinált, isteni), és sült hús volt, sok sütivel. :D Nagyon finom, nyamm. :D Ééééés a meglepetés. Anyuval megegyeztünk, hogy most ejtjük meg a szülinapi ebédem is, így legalább nem kell kétszer rohangálnia, meg sütni, ez-az. Mondtam neki, hogy nem kell torta, persze, tudtam, hogy lesz. Csak épp azt nem, hogy milyen... Először fel sem fogtam, hogy mi az, csak a fehér tortát láttam, rajta valami szürkés mintával... Akkor esett le a dolog, mikor elfújtam a gyertyákat, és jobban megnéztem... Na, akkor sírtam el magam, pedig azt hittem, hogy a ballagáson fogom. A torta ugyanis a lépegető volt. Emlékeztek ugye, mikor írtam, hogy milyet szeretnék... képet is mellékeltem hozzá... Nos, a "szürkés minta" az volt rajta. Csak ültem, és nem tudtam elhinni, megint mennyit költött rám, illetve, mennyit rohangált miattam. Szóval tök megérhető, hogy "meghatódtam", ahogy anyu mondta. Szeretlek, Anyu! (L)

És akkor térjünk át a mára, azaz hétfőre. Időben keltem, oda is értem. Csak épp rossz terembe :D Pedig eszembe volt, hogy egy per három, mégis a négyesbe mentem be. :D Szerencsére még időben kiderült, és megtaláltam a helyem. :D A szövegértés viszonylag könnyű volt, Janus Pannoniusról szólt, bár egy-két feladat eléggé szívatós volt. A szövegalkotás már más tészta. Az érveléshez Szabó Magdával készül interjúból volt kivágva egy részlet, a valódi és kitalált karakterek bútorairól, a térelrendezésről, és annak hatásáról kellett volna érvelni. Valami ilyesmi. A vers-összehasonlítás Kosztolányi: A kis mécs és Karinthy ezen paródiája volt. A műelemzés pedig Gelléri Andor Endre: Pármai likőr c. novellája. Én utóbbit választottam. Nem ment, egyszerűen nem tudok megadott témában írni. Miután végeztem, és már kijöttem, a folyosón jutott eszembe, hogy a telefont az asztalon hagytam. :D Még jó, hogy nem jöttem el nélküle. Azonban ez nincs semmi, ugyanis az utcán voltam, mikor rám cseppent egy eső csepp... innen jutott eszembe, hogy nekem esernyőm is volt... :D Totál kész voltam agyilag. :D Remélem, azért az eredményen nem fog meglátszani. :D
És mielőtt azt hinnétek, nem, nem az izgalom miatt volt, nem is nagyon izgultam. :D Most pihenek, filmet nézek, holnap pedig jöhet a matek. Remélem, több szerencsével... :D

ciao!